Szegény családi háttérből ragyogó karrier indul.

Kimi Matias Raikkönen egy alsó-középosztálybeli, átlagos finn család második fiaként született 1979. október 17-én, Espooban. Háromévesen már az apja által készített kismotort vezette, majd gokartozásra váltott, „A Száguldó sámlikkal” elért bajnoki címeket nagyon hamar újabbak követték…

Jóllehet, a Formula1 az autóversenyzés királykategóriája , és az abban versengő pilótákat pénz, dicsfény és csillogás veszi körül, de ettől még egyáltalán nem törvényszerű, hogy a legnagyszerűbb versenyzők gazdag családi háttérrel kell hogy rendelkezzenek. Szerencsére! A nagy Juan-Manuel Fangio egy egyszerű argentin lakatos fia volt, a 3 világbajnoki címet nyert Jack Brabham édesapja zöldségeket árult, Jim Clark apja farmer, majd raliversenyző volt, míg a rekordok garmadáját tartó Michael Schumacher azon a gokartpályán szívta magába az autóversenyzés csínját-bínját amelynek édesapja volt a gondnoka.

A Raikkönen családot sem vetette fel éppen a pénz az 1970-es évek végén, amikor a gyerekek születtek. A családfő, Matti a szomszédos helsinki önkormányzatnál állt alkalmazásban, különféle munkagépeket vezetett építkezéseken, míg az édesanya, Paula a finn nemzeti nyugdíjfolyósítási intézetnél volt irodai alkalmazott. Esküvőjük után csak egy szegény kis hajlékra futotta kettejük fizetéséből, a toalett például kint, a kertben volt. Próbáltak annyi pénzt összespórolni, amiből kibővíthették a házat, hogy legalább az illemhelyet a falakon belül tudják, de a két fiúk – Rami, meg az egy évvel és tíz hónappal fiatalabb öccse, Kimi – felnevelése, majd később a szenvedélyükké vált krosszmotorozás és gokártozás rendre felemésztette a tartalékukat. De még ha anyagilag szűkösen is jöttek ki, arra azért mindig futotta, hogy a motoros járgányok iránt fogékony fiúk legalább a hobbijuk terén ne szenvedjenek hiányt. Különösen a kisebbik fiú mutatott élénk érdeklődést a technikai dolgok iránt. Az ügyes kezű Matti papa a nyolcvanas évek legelején egy kis 25 köbcentis motorkerékpárt tákolt össze kisfiának, az ekkor csupán 3 éves Kiminek. Maga is meglepődött, amikor látta, hogy tejfelszőke porontya el tud indulni az aprócska járgánnyal. Kimi élvezte a motorozást, így nemsokára korosztályos motorkrosszversenyekre is benevezett. Édesapja hozta-vitte a család kiszolgált Mazdájával, ő fizette be a nevezési díjakat és a papája lett Kimi első szerelője is.

„Emlékszem, már öt-hat éves koromban, amikor motorkrosszozni kezdtem, vonzott mindenféle versenyzési lehetőség, amelyben a motornak szerepe volt” - meséli immár felnőtt fejjel.

„Gyakran álmodoztam arról, milyen jó lenne egyszer a Formula1-ben szerepelni, de akkoriban még nyaralni is legfeljebb a nagyszüleinkhez jutottunk el. Ezért minden egyes verseny előtt azzal bíztattam magam, hogy ezt meg kell nyerni, különben nem lesz elég pénzem a folytatásra. Szerencsére megfelelő időpontban találkoztam a megfelelő emberrel, aki később a menedzserem lett és mindenben segített.”

A kis Kimi nem igazán szeretett iskolába járni. Télen, amikor esett a hó, jobb szerette inkább szánkókánt használni az iskolatáskáját a házukhoz közeli domboldalakon. Hétéves volt, amikor apjuk először vitte el Kimit és a bátyját egy igazi gokartpályára, a házuktól csupán öt kilométerre terült el. Ez volt a Bembole, amelynek neve nem véletlenül idézte az olasz „bambino” (gyerek) kifejezést, és amely a következő években Kimi második otthonává vált. Édesanyjának, Paulának gyakran kellett a srácok után küldenie férjét, akiknek sötétedés után is alig-alig akaródzott kiszállniuk a gokartból. Kimi kilenc éves korától, 1988-tól már igazolt gokartversenyzőként vett rész a Finn Kupa futamain, és az első futamgyőzelmei sem várattak soká magukra. Tizenkét évesen a Mini kategóriában majd 1992-ben a Raket Junior géposztályra váltott, és ekkora kiderült, hogy sokkal nagyobb tehetség, mint a bátyja. Szülei anyagi lehetőségeikhez mérten támogatták őt, de tehetségét látva sikerült néhány kisebb finn céget is megnyerni szponzornak. Kellett is a támogatás, mivel 1995-től benevezett a Nordic (Skandináv) gokartbajnokságba, amelyben már nemzetközi mezőnnyel, dán, finn, svéd és észt fiatalokkal kellett megküzdenie. Tizenhat évesen jutott először Monte-Carlobam ahol a híres Monacói Gokartkupáért szállt versenybe. A magas szegélykövekre hágva eltört a kormányrúdja, amelyet Kimi úgy jelzett a depófalnál álló szerelői felé, hogy a célegyenesben felmutatta nekik a kormányt, rajta a törött fékrúddal! A srác nem szívbajos – gondolták sokan. Ekkor figyelt fel rá a holland csapattulajdonos, Peter de Bruin, aki saját profi csapatához szerződtette és felajánlotta, költözzön Amszterdamba. A tizenhét éves Raikkönen élt a lehetőséggel, és immár a Gokart-Világbajnokság futamain is rajthoz állt a de Bruin-csapat „száguldó sámlijaival”. A következő évben, 1998-ban (az Intercontinental C kategóriában remekül szereplő Bakos Andrással együtt) ismét ott volt Monacóban, a Super-A géposztályban, Amelyen érdekesen alakult a fiatal finn számára a viadal, olyan emlékezetessé tette a külső szemlélők számára. Kimi belekeveredett az első kanyarban kialakult tömeges karambolba, amelyből csak úgy tudott kikászálódni, hogy a védőkorlát belső oldalánál futó szervizútra hajtott. Amikor a szervizútból „vakvágány” lett, Kimi kiszállt, átemelte a masináját a pályára és folytatta a versenyt, mintha mi se történt volna. Ez a jelenet sokat elárult a szőke srácban rejlő küzdőszellemről: megmutatta, hogy amíg a technika bírja, ő nem adja fel. Kalandos versenye végén harmadikként intették le. Raikkönen tízéves gokartos pályafutása ebben az évben, 1998-ban teljesedett ki: megnyerte a Skandináv-bajnokság csúcskategóriáját és a finn bajnoki címet, emellett ezüstérmes lett a nem hivatalos Eb-sorozatban. A világbajnokságon azonban nem kísérte szerencse, hetedik helyen állva műszaki hiba miatt kiesett.

Ekkor következett be az, amelyre korábban már utaltunk. Az elismert angol tehetségkutató és pilótamenedzser, David Robertson felfigyelt rá és segítő jobbot nyújtott Kiminek. „Te csak foglalkozz a vezetéssel, a többit bízd rám.” - mondta neki, és a tizennyolc éves srác, akit nemigen érdekelt más, csak az autóversenyzés, örömmel fogadott szót. Az idősebb Robertson (később a fia, Steve is egyengette Kimi pályafutását) segítségével a finn 1999-ben párhuzamosan gokartozott, illetve indult a Formula Ford-bajnokság futamain Angliában. Miután azonban Robertson a Ford részéről nem látott kellő ambíciót a bajnokság magas szinten tartására, úgy döntött, a hasonló szintű, de technikai színvonalban és az ott rajthoz álló pilóták, kvalitásait tekintette erősebb Formula Renault-sorozatra vált. Ebből a versenysorozatból fejlődött ki a brazil António Pizzonia (később Jaguar és a Williams F1-es pilótája), illetve Pedro de la Rosa (később Arrows, Jaguar, McLaren) is. Raikkönen először az úgynevezett Téli-sorozatban csillogtatta meg kivételes technikai tudását, melyben korábban a magyar Forró Judit is szerepelt. Talán a legjobb csapat, a Manor Motorsport által felkészített, kétliteres, 125 lóerős Renault-motorokkal és egyforma Tatuus kasztnikkal felszerelt, versenyautót Kimi kapásból uralni tudta. Olyannyira, hogy mind a négy versenyét megnyerte, ezzel az 1999-2000-es sorozat bajnoka lett.

A Manor számára nem volt kérdéses, kire bízza a 2000-es teljes versenyévadában az egyik autóját, Raikkönen pedig meghálálta a bizalmat. Addig nem látott sikersorozatot produkálva mind a tíz verseny végén felállhatott a dobogóra (hétszer a legtetejére), emellett háromszor indulhatott a pole pozícióból és hét futamon a finn jegyezte a leggyorsabb versenykört, részben olyan pályákon, amelyeken azelőtt sohasem járt!

Ezzel párhuzamosan Kimi részt vett a Formula Renault Európa-kupasorozatban is, ahol két versenyt nyert meg, míg a harmadikon csak egy műszaki probléma fosztotta meg a győzelemtől. Nyilvánvaló volt, hogy egy új szupertehetség kerül az autósport utánpótlásának térképére, akire – Anglia lévén a motorsportok Mekkája – immár a legnagyobb versenyistállók vezetői is felfigyeltek.

Patronálta sikerein felbuzdulva Robertson merész terveket szőtt: az ilyenkor szokásos lépcsőfokok, a Formula-3 és az F-3000 kihagyásával, egyenesen a Formula1-be kívánta bejuttatni a félelmetesen gyors finnt. Miután Arrows vezére, Tom Walkinshaw, illetve Eddie Jordan kikosarazta, Robertson felvette a kapcsolatot Peter Sauberral, akiről tudta, hogy nehezen mond nemet egy igazán tehetséges fiatalnak.

„Robertson hihetetlenül szívósan és agresszíven ostromolt, hogy biztosítsak neki egy F1es tesztelési lehetőséget.” - idézi fel a 2000-es történteket Sauber. „Azt mondta, hogy ez a Kimi nevű srác olyan gyorsan tud autót vezetni, amit még életemben nem láttam, én meg jól mulattam ezen, tekintve, hogy akkor már közel harminc éve tevékenykedtem az autósportban. Egyébként is meglehetősen tartózkodó szoktam lenni a pilótamenedzserekkel szemben, hiszen ismerem a fajtájukat…”

David Robertson azonban nem lenne az egyik legjobb menedzser, ha nem tudta volna rávenni Saubert, hogy F1-es évad végén próbalehetőséget adjon Raikkönennek. Sőt annyira biztos volt a dolgában, hogy nem is egy, hanem rögtön három hónapos tesztet kért amibe Sauber végül beleegyezett.

A Formula Renault finálé után, 2000. októberének közepén tehát Raikkönen és Robertson a festői Toscanába utazott, ahol egy csodaszép Sauber C19-es várta, hogy kipróbálják a mugelloi pályán. A királykék masinát tízhengeres 750 lóerős Ferrari motor hajtotta, amely nagyjából hatszor olyan erős volt, volt Kimi eddigi legizmosabb versenyautója. A finn azonban nem remegett meg a nagy lehetőségek kapujába.

„Már az első nap eredményeivel meg voltam elégedve” - mondja Sauber. „A tesztelés második napján személyesen is látni akartam, ezért a technikai igazgatónkkal, Willy Rampffal együtt magángépre ültünk, hogy Zürichből átrepüljünk Mugellóba. Noha mindketten más-más szempontból figyeltük Kimit, hamar megegyeztünk abban, hogy ő a srác, aki kell nekünk. Azon nyomban szerződést ajánlottunk neki.”

Így történt, hogy Kimi Matias Raikkönen beteljesítette egyik nagy álmát, két és fél év leforgása alatt, gokartversenyzőből a száguldó cirkusz állandó tagjává lépett elő. A tehetség utat tör magának.

saját gépelés!! tilos ellopni! (C)