Szieszta Mexikóban

Ha le kellene írnom röviden, hogy mi történt Mexikóban, akkor elég lenne annyit mondanom, hogy kész vagyok. A kezdetben raliztunk, majd jött a szieszta.

Talán az rajongók úgy látják, hogy a dolgok újra és újra ugyanazok. Tudtuk már a szezon előtt, hogy nem lesz könnyű évünk. Tanulunk az elkövetett hibákból és most ezt is megtanultuk – garantálni tudom.

Az első murvás szakasz nem esett nehezünkre, bár volt egy nagy kanyarargós rész a hegységben. A legjobb az ebben, hogy ezelőtt már vétettünk hasonló hibákat.  Fékezéskor elvesztettem a tapadást, így hatszor egymás után átfordulva érkeztünk a domb aljára.

Magam alatt voltam, mivel nem tudtuk folytatni a versenyt. A szabályok azt mondják ki, hogy ha nem megfelelő az autó biztonsága vagy valami fontos része megsérül, akkor nem lehet tovább folytatni. Mi is így jártunk.

Két fontos nap veszett el. Nem ártana nekem a gyakorlás és két nap igenis sokat számít. Ezt a Mexikóban használt autóm tapasztalta meg, viszont szerencsére a csapattársam felállhatott a dobogóra.

De semmi baj. Az első napon is nekimentem egy kisebb sziklának és újabb fél órás kiesésünk keletkezett, mikor az üzemanyag-ellátás problémáját nem tudtuk megoldani. Ez része a rali természetének. Megyünk előre alázattal és csak az számít, hogy élvezzük a versenyzést. Tanulnunk kell időről időre és majd eljön az a verseny, ahol minden remekül fog menni.

Az autó most épül a Jordán műhelyben. Most már van némi pihenőidő, de majd megyünk tesztelni és aztán következhet a Jordán Rali.