Hajrájához érkezett a Formula-1-es világbajnokság, már csak három futamon tudnak a pilóták pontot szerezni. Az előttünk álló hétvégén azon a Koreai Nagydíjon bizonyíthatnak a Száguldó Cirkusz résztvevői, ahol eddig még nem rendeztek versenyt. Az összes pilóta számára lutrinak számító futam előtt az F1 magyar sztárriporterével, Szujó Zoltánnal beszélgettünk.

- Mióta vagy jelen riporterként a Formula-1 világában?

- 9 éve kezdődött a Formula-1-es pályafutásom. Az RTL Klub megvásárolta a közvetítési jogokat, és kaptam egy repülőjegyet Ausztráliába, hogy lássuk, mit tudunk kihozni a dologból. Az ötödik kontinensről aztán nem kis büszkeségemre egy Michael Schumacherrel és Bernie Ecclestone-nal készített exkluzív interjúval érkeztem haza. Az elején még nagyon sokat utaztam, a legtöbb futamot a helyszínről követtem, de az idő múlásával egy kicsit változott a helyzet. Most már csak az európai helyszínekre utazom, hiszen minden ember életében eljön egy olyan szakasz, amikor a hangsúlyok máshova kerülnek. Van egy 6 és egy 3 éves lányom, akik sok energiát igényelnek az én részemről is.

- Korábban is szeretted a Formula-1-et, vagy csak a közvetítések kapcsán kerültél kapcsolatba a sportággal?

- Gyerekkorom nagy generációjának pályafutását végigkísértem, Alain Prost-drukker voltam. Sokan meg szokták kérdezni, hogy a maiak közül ki a kedvencem, de erre a kérdésre diplomáciai okokból nem válaszolok. Azt azért megsúgom, hogy szinte mindenkit kedvelek a jelenlegi mezőnyből.

- Egykori kedvenceddel sikerült már interjút készítened?

- Igen, és ez egy nagyon érdekes történet. 1990-ben, 13 évesen a nagypapámmal megérkeztünk vidékről a Formula-1-es Magyar Nagydíjra, és letettük a plédünket a célegyenes ráfordító kanyarnál. Néhány méterre a pályától néztük a versenyt ott, ahol Alain Prost kiesett. Szinte könnyes szemmel odarohantam a kerítéshez, Ő levette a bukósisakját – körülbelül 2 méterre voltunk egymástól-, és látta, hogy el vagyok kenődve. Ekkor odaintett, hogy semmi gond, jól van. Jó néhány évvel később Monte-Carlóban vacsoráztunk együtt, és elmeséltem Prostnak ezt a történetet. Nyilván nem emlékezett az esetre, de látszott rajta, hogy őt is megérinti.

- Mi a legnagyobb F1-hez köthető élményed?

- Nehéz csupán egy dolgot kiemelni, hiszen sok sporttörténelmi eseménynél voltam jelen. 2004-ben például végigjártam Baumgartner Zsolttal a Formula-1-es szezont, és mint tudjuk ő az eddigi egyetlen magyar versenyző, aki eljutott a Száguldó Cirkusz világába. Zsolt szerepléséről és személyiségéről megoszlanak a vélemények, de nagyon érdekes volt látni belülről azt a szenvedést és küzdelmet, amelyet a Minardival és a technikával folytatott. Nagyszerű pillanat volt ott lenni Indianapolisban, ahol megszerezte a formula-1 eddigi egyetlen magyar pontját. Úgy ünnepelték, mintha világbajnok lett volna, úsztunk a pezsgőben – ezt soha nem fogom elfelejteni. Szintén Indianapolishoz köthető az a markáns élmény, amikor csupán hatan rajtoltak el a futamon. Michael Schumacher számtalan világbajnoki címét közelről néztem végig, riportokat készítettem vele a nagy öröm pillanataiban. A hétszeres világbajnok öccse, Ralf Indianapolisban szenvedett olyan súlyos balesetet, hogy mindenki azt hitte, újabb pilóta veszti életét a Formula-1-ben. Én meg voltam olyan szerencsés, hogy a nagy káoszban véletlenül a kórházi ágya mellett kötöttem ki. Azt hitték, a rokona vagyok. Ültem az ágya mellett, és nem értette, hogy egy magyar riporter mit keres ott, mikor a saját csapattársát és a csapatfőnökét sem engedték be hozzá. Sok nagy pillanatnál voltam jelen, sokat köszönhetek a Formula-1-nek a pályán belül és kívül egyaránt.

Az teljes cikket itt tudjátok elolvasni!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés