2010. November 13.

Nos itt vagyunk. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen örömmel fogom viszont látni Cardiffot. Két oka van a boldogságomnak. Először is elállt az eső, másodszor pedig nagyon jó napunk volt.

Az első, pénteki nap egy kicsi sokkoló volt, mert nehéz versenyre számítottam, de nem ennyire. Azt hittem, hogy az eső miatt volt ennyire nehéz, de ma már száraz idő volt; bár még mindig csúszott az út. Úgy látszik, itt ilyenek az utak.

Azt hiszem, hogy a legnagyobb nehézség a tapadásból származik, mert nem igazán van tapadás ott, ahol várod. Szóval látsz egy kanyart, azt mondod, hogy oké, de amikor odaérsz, akkor olyan, mintha banánhéjon lépkednél. Másrészt fordítva is igaz: látsz egy kanyart, óvatosan vezetsz és kiderül, hogy a tapadás tökéletes.

Szóval mik ezek a különbségek? Ha tudnám, akkor én vezetném a ralit...

De nekem mindaddig egy kérdés lesz ez, amíg lépésről lépésre tanulok. A 10. helyről kezdtük a napot és a nyolcadik helyen fejeztük be, ami jó. Persze, azért az benne van, hogy, Ogier kiesett. De az a lényeg, hogy ő hibázott, mi meg nem, ami azt mutatja, hogy fejlődünk.

Nem volt tökéletes ez a nap. Az autó bal eleje egy kicsit megsérült és ez egy kis időt elvett tőlünk. Majd este a fényszórókkal volt egy kis gond, mert nem volt tökéletesen beállítva. De ezek csupán apró dolgok és a raliban meg kell tanulni ezekkel együtt versenyezni. Szóval ezt próbáltam csinálni.

Semmi biztosat nem tudunk garantálni, hisz még mindig sok szakasz van. Resolfen kétszer, ami biztos nagyon trükkös. Új dolgokat fedeztem fel ez idő alatt és tudom, hogy már mondtam, de ez a legbonyolultabb verseny az egész évben.

Nagyon szeretném befejezni a versenyt és szerezni néhány pontot. Ha megtudjuk ezt csinálni, akkor a küldetés teljesítve.