Sayonara!

Soha nem mondtam azt, hogy a Japán rali könnyű lesz, de a verseny vége se volt a legnehezebb. Az útvonal kihívást jelentett és néha az utak keskenyek voltak. Jó volt itt versenyezni.

Csak lementünk az útról. Ez az én baklövésem, nem tehetek semmit. Az a baleset az utolsó itinernél történt; egy kicsit hibáztam és máris Sayonara! Egy kicsit túl gyorsan jöttünk a kanyarban és nem tudtam az úton maradni, így becsúsztunk a bokrok közé, az árokba.

Sajnos egy lélek se volt a közelben, csupán én és Kaitsu. (’Kaj Lindström’)

Kiestünk a versenyből és  nem tudtuk megtenni az összes kilométert. Természetesen ez az én hibám, mivel nem tudtam könnyen bevenni a kanyart. Minden alkalommal fáj, amikor akár egy kicsit is hibázol a raliban. A Forma 1-es versenyeken jó esetben vissza tudunk térni a pályára egy hiba után.

A kiindulási hely volt bonyolult, mivel az előző, Német Ralin kavicson mentünk. Nem teszteltünk előtte, szóval ez némi hatással volt ránk, amikor a szuper speciális szakaszon mentünk.

A technikai hibák az elején bosszantóak. Az autó nem volt megfelelően beállítva, így  nem úgy működött, mint ahogy kellett volna. Miután megtaláltuk a helyes beállításokat, máris javítottunk az időeredményeken.

Nem sikerült célba érnünk. Az az igazán fontos, hogy a kiesés előtti két napon sikerült tapasztalatokat gyűjteni ezen a ralin is. Amikor ebben a játékban vagy, akkor meg kell szoknod, hogy itt bármi megtörténhet. Ez tanulás az elsőszámú dolog ebben az évben.

A következő rali Franciaországban lesz. Néhányan még nem versenyeztek itt és ez egy aszfalt rali, ígyszámomra sokkal ismerősebb, mint a „Sapporo-i erdős ösvények”. Nagyon jó, hogy előtte lesznek tesztelési lehetőségeink, szóval így jobb érzés lesz a ralira készülni.

Ez lesz a negyedik aszfalt ralim egy WRC-s autóval. Ugyanazok a céljaim.

A legfontosabb dolog az, hogy célba érjünk és elkerüljük a baklövéseket.