Visszagondolva arra, hogyha valaki a verseny előtt nekem azt mondja, hogy pontokat fogok szerezni Jordániában, biztos nem hittem volna el. Hatalmasat fejlődtünk és nehéz verseny volt, de végül a négy pontot érő nyolcadik helyen értünk célba.

Úgy tűnik, a rali olyan sport, ahol minél többet kell tanulni, és nagyon fontos a tapasztalat. Úgy értem, hogy most, úgy gondolok a problémákra, hogy az mind megoldható. Ha erre rájössz, sokkal könnyebb lesz tovább menned.

De valójában ezt pontosan így képzeltem el. Sose gondoltam volna hogy olyan emberrel találkozok akire mindig számíthatok, pl. mint Sebasien Loeb-re. A legtöbb versenyző természetesen türelmetlen – egyből akarnak mindent. De ha valamit az elejéről kezdünk, akkor ez nem működik, kitartás és folyamatos munka kell hozzá.

Én valójában élvezem ezt a tanulási folyamatot, ez olyan mint az első évem a Forma1-ben. Ez nem megy olyan könnyen mint a Forma1, de akkor lesz valami izgalmas ha küzdened kell. Ez egy hatalmas változás az életemben, de azt hiszem szükségem is volt rá.

Ami a jövőt illeti? … Ki tudja mi lesz. Én még nem gondolok rá. Eljön majd az a pont, talán az év felében, amikor elkezdek majd azon gondolkodni, hogy hogyan is tovább, de addig nincs értelme ezzel foglalkoznom. Most jelenleg boldog vagyok ott, ahol vagyok. Ez mindig a gyerekkori álmaim közé tartozott, és most sikerült valóra váltanom. Hány ember mondhatja ezt? A motorsportban nagy a nyomás és a hírnév, így könnyű elfelejteni az okát, hogy miért is lett valaki autóversenyző. De nekem ez hatalmas élmény, talán a legjobb ami valaha volt. Az idei év erről fog szólni a számomra.

Most van egy kis időm a Török Rali előtt, ami szerintem könnyebb lesz számunkra, mint a Jordán volt. Ahogy hallottam ismerős felületek lesznek, így ez segíteni fog, habár a hőmérséklet nem sokat változik, talán még melegebb lesz. Bár elég sokat izzadok a versenyek alatt, de ez sosem zavart. Többnyire észre sem veszem. A jégember nem olvad.

Írta Kimi, 2010 április 7-én.