Nem akarok semmit elkiabálni, nehogy rossz szerencsém legyen az utolsó napon, de őszintén, szerintem elég jók voltunk eddig Jordániában. Nem éreztem különösebb nyomást, a verseny előtt – nem is lett volna értelme – a lényeg az, hogy minél több tapasztalatot szerezhessek, és most jön ez!

Még mindig hosszú út áll előttünk. Ami az utolsó napra maradt az bizonyosan újabb kihívást jelent számunkra. Egypár nehéz szakasz és a meleg. De már a Forma1-ben hozzászoktam a meleghez, szóval ez már nem akkora probléma. Valaki korábban megemlítette, hogy a Maláj Nagydíj is a hétvégén van, de addig én nem is foglalkoztam vele.

Most raliversenyző vagyok. Nem gondolok a múltra vagy a jövőre – habár állandóan ezt kérdezgetik tőlem. Természetesen eljön majd az az idő amikor döntést kell hoznom, de ez legkorábban majd csak a második félévben lesz. Minden lehetőségemet mérlegelnem kell, mielőtt döntenék. Hiszen még csak most kezdődött a rali, és nagyon jól érzem magam.

Ami igazán meglepett engem Jordániában az az volt, hogy mekkora különbség van a reggeli és a délutáni szakasz között. Majdnem olyan volt, mintha két különböző helyszínen mentem volna, még a tapadás is teljesen különböző volt. De úgy éreztem hogy a délutáni szakaszon már sokkal több önbizalmam volt.

Ez is azt mutatja, hogy milyen fontos a sok tapasztalat a raliban. Tudtam, már a kezdetektől fogva hogy nem fogunk egyik napról a másikra nyerni, és azt is, hogy kb. ilyen szinten fogunk állni. Szerencsére nem voltak hatalmas hibáink eddig – csak egypár kisebb, de sikeresen orvosoltuk – és ez azt jelenti, hogy folyamatosan fejlődünk.

De mindezek után azt mondom, hogy még mindig egy kicsit nehéz ez a számomra. Itt egy teljesen új vezetési stílust kell tanulni, egy teljesen más autó beállítás módot, valamint meg kell tanulni azt is, hogy hogyan lehet a legjobbat kihozni az autóból. Sok információt kell megtanulnom, és az idő rövid. De azt hiszem, ha ez olyan egyszerű lenne, mindenki ezt csinálná…

Írta Kimi, 2010 április 2-án.