A legkeményebb verseny pályafutásom alatt

Ha jéghoki sztár lennék azt mondanám, olyan volt pontot szerezni a Jordán ralin, mintha egy majomtól szabadultam volna meg. Ez egy fantasztikus érzés volt a számomra. De az biztos, hogy ez volt életem legkeményebb versenye. Minden tökéletes volt és nagyon örültem hogy pontokat tudtunk szerezni.

Teemu Selanne barátom néha elmondta, hogy milyen különleges érzés gólt lőni egy játékban. Most már tudom milyen, és megértem. A Jordán rali után megkönnyebbültünk. Megpróbáltuk kihozni magunkból a legjobbat, és ez végül sikerült is. Nagyon boldogok vagyunk.

Én és Kaj Lindstrom, a navigátorom, ugyanazokkal a nagyszerű érzésekkel fejeztünk be a szombatot, még az elkövetett hibák ellenére is. Ez volt az a pont, amit el kellett ahhoz érnem, hogy újra tudjam gondolni a céljaimat.

Rettentően meleg hely volt. Ennek ellenére a kocsi belsejében mégsem volt olyan vészes. Valójában úgy éreztem, hogy ez még egy kicsit „cool” is.

Ez volt az eddigi legkeményebb rali ahol vezetnem kellett, de egyben különleges is volt. 41,5 kilométert kellett megtennünk, méghozzá kétszer. Eleinte olyan hosszú volt, hogy azt hittem sosem ér majd véget. De a befejezés remekül sikerült és semmi kétség, hogy ez adta a legjobb érzéseket a nap végén.

Nehéz rali volt, de végül elértük a célunkat. Ez egy igazi csapatmunka volt. Minden nap egyre jobban érzem magam a Citroen C4-es kocsiban.

Ez nem magányos sport. Úgy tűnik mintha már évek óta együtt dolgoznánk Kaj-jal, anélkül, hogy bármit is tanultunk volna a gyorsaságról. Kaj-jal nagyon jól kijövünk. Hálás vagyok neki, és remélem még jó pár ilyen csodás pillanaton osztozni fogunk.

Az egész csapat nagyon boldog volt, a csapatfőnök pedig csak mosolygott. Személy szerint én itt kavicsos talajon sokkal jobban éreztem magam.

Természetesen nagyon várom a Török Ralit. Ez is kb. olyan izgalmas lesz mint amilyen Isztambulban volt. Most pedig eljött az ideje egy kis pihenésnek. Aztán vissza a munkához.