Megkönnyezte Sebastian Vettel abu-dzabi győzelmét, sajnálja Mark Webber kudarcát, Fernando Alonsót túlságosan dominánsnak tartja, biztos Nico Rosberg világbajnoki győzelmében és kiáll a kiscsapatok mellett - Szujó Zoltánnal beszélgettünk a 2010-es Forma-1-es szezon kapcsán.

 Az RTL Klub sportriportere az egyik közösségi oldalon a szezonzáró futam leintése után már kifejtette véleményét a bajnokság végkimenetelével kapcsolatban, de a kedvünkért részletesebben is elemezte az elmúlt idényt.

- Az utolsó futam előtt ketten is esélyesebbek voltak a bajnoki címre Sebastian Vettelnél. Önt mennyire lepte meg a fiatal német győzelme?
- Az az igazság, hogy én nem számítottam Vettel győzelmére, úgy gondoltam, hogy Webber vagy Alonso közt fog eldőlni a világbajnoki cím sorsa, és közülük is inkább Webber győzelmét vártam. Az élet aztán más forgatókönyvet írt, de Sebastian Vettel teljesen megérdemelten lett bajnok, hiszen például a tizenkilenc verseny alatt tíz pole pozíciót szerzett. Ez a srác istenadta tehetség, a hatalmas nyomás alatt is nagyon jól teljesített, azok a hibák pedig, amiket elkövetett, csupán emberi mivoltához adalékok, és ezek talán csak még szimpatikusabbá teszik őt. Nekem úgy tűnt, mintha Vettel a szemünk előtt vált volna felnőtté, miközben természetesen sokkal érettebb a korabeli fiataloknál. De valóban, mintha ebben a szezonban vált volna igazából felnőtté, azáltal, hogy ezt az óriási nyomást el tudta viselni, és tanult az elkövetett hibákból is. Bevallom őszintén, én megkönnyeztem a leintést és az utána következő néhány pillanatot. Ennyire fiatalon felérni a csúcsra, tényleg szenzációs.
 
- A két rutinos rivális, Fernando Alonso és Mark Webber is elbukott az utolsó erőpróbán, ami némileg váratlan volt, nem igaz?
- Titkon reménykedtem abban, hogy Mark Webber világbajnok lesz. Az ausztrál megdolgozott egy vb-címért, és nem vagyok benne biztos, hogy valaha még egyszer lesz ennyire közel a végső sikerhez, mint idén. Emiatt egy kicsit keserű a szám íze, mert nagyon kedvelem őt, és mondhatom, hogy személyesen is jóban vagyunk, de az élet mást hozott. Fernando Alonso picit ellenszenves volt a leintés utáni mutogatással, amit Petrovnak címzett. Persze otthonról, a tévé előtt ülve nem ítélhetjük meg ezt a szituációt, hiszen biztos, hogy akkor és ott Alonso sisakját kiverte az adrenalin és az idegesség, biztosan frusztráló volt a Renault mögött szenvedni, de hát ismerjük el, a Renault a szezon második felére nagyon magára talált.

- Az elmúlt években igazán izgalmasak voltak a szezonzáró futamok, ebbe a sorba az idei finálé is egyértelműen beillik.
- Ha valaki csak az elmúlt négy-hat-nyolc évben követi a Forma-1-et, egyedülálló módon sok sporttörténeti pillanatot láthatott. Ez az éra, különösen a második fele sorra hozza a nagy sporttörténeti pillanatokat. Én hajlamos vagyok nosztalgiával visszagondolni a 80-as évek közepére-végére, a Senna, Prost, Mansell, Berger, Patrese érára, de meggyőződésem, hogy ilyen erős még soha nem volt a mezőny a Forma-1-ben, mint most. Éppen ezért nagyon nagy örömmel szemlélem ezt az időszakot.

- Jelen állás szerint a következő idény sem lesz unalmasabb az ideinél.
- Igen, az idei év 2011-re is csupa jót vetít előre. Úgy tűnik, hogy lesz egy ütőképes Renault, lesz egy jó Mercedes - mert abban egészen biztos vagyok, hogy összekapják magukat és számolni kell velük -, vélhetően a Red Bull, a Ferrari és a McLaren jövőre is ott lesz a legjobbak közt, és ha néha-néha még egy Williams vagy egy Force India is betalál, akkor egészen jó szezon előtt állunk. Nem mintha az idei után bármiféle panaszra lenne okunk.

- A szezon előtt sokan úgy vélték, hogy a McLarennél a két világbajnok nem jön majd ki egymással, ehhez képest Lewis Hamilton és Jenson Button viszonya már-már baráti volt. Mivel magyarázható ez?

- Rövid távon, egy körön, tehát mondjuk az időmérőn Hamilton gyorsabb, mint Button, ő talán nagyobb őstehetség. Azt azonban ne feledjük el, hogy Buttonnak már van egy hihetetlen nagy tapasztalata, ami egyértelműen mellette szól. Számomra némileg meglepő volt, hogy ilyen jól kijött egymással a két brit pilóta. Ennek talán elsősorban az az oka, hogy igazán közel egyikük sem volt a bajnoki címhez - bár ugye matematikailag mindketten sokáig esélyesek voltak -, és kiélezett, egymás elleni csatára nem kényszerültek. Martin Whitmarsh személye is fontos, aki talán jobban kezeli az ilyen szituációkat a McLarennél, mint a korábbi vezetőség. Ron Dennisnek ugyebár nem sikerült Lewis Hamiltont és Fernando Alonsót összeboronálnia 2007-ben, sőt, visszamehetünk az időben ’89-ig is, amikor Ayrton Sennát és Alain Prostot kellett volna egy hullámhosszra hangolnia, de az sem sikerült neki. Úgy tűnik tehát, hogy Whitmarsh jobban kezeli ezeket a kényes szituációkat, mert meglepően oldott volt mindkét világbajnok a szezon folyamán. Nagy kérdés persze, hogy mi lett volna, ha mindketten igazi bajnokesélyesek lettek volna a hajrában is, de én örültem annak, hogy a McLarennél idén béke volt házon belül.

- Fernando Alonso kis híján véghez vitte azt a bravúrt, hogy első ferraris évében rögtön felér a csúcsra. Nagy hátrányból állt talpra, és talán neki is köszönhető, hogy a Ferrari nem adta fel a küzdelmet már a szezon közepén. Mondhatjuk, hogy ő a Ferrari vezére?
- Igen, egyértelműen, de felmerül bennem a kérdés, hogy jó-e az, ha egy versenyző ennyire ural egy csapatot, mint amennyire Fernando Alonso uralja a Ferrarit. Nem tudom, hogy jó-e, ha a csapatfőnök, a csapatvezető, a versenymérnök, a vezető szerelő és még az a jó néhány ember, aki körülvesz egy versenyzőt egy Forma-1-es csapatban, nem tart objektív tükröt egy versenyző elé. Vannak helyzetek, amikor egy csapatfőnöknek csapatfőnöknek kell lennie, és helyre kell tennie a versenyzőket. Vannak olyan szituációk, amikor nemcsak egy Forma-1-es pilótának, hanem egy átlagos embernek is szüksége van arra, hogy egy társa, barátja vagy kollégája a szemébe mondja a kegyetlen, számára sokszor nehezen feldolgozható valóságot. Nem tudom, hogy a Ferrarinál van-e olyan ember, aki adott esetben helyre teszi a pilótát, ha az túl sokat akar - mindez egyébként a csapatfőnök feladata lenne, hiszen nem véletlenül nevezzük őt főnöknek. Úgy tűnik, mintha Alonso személyisége rátelepedett volna a Ferrarira, mintha mindenki Alonso alárendeltje lenne a csapatnál. Holott egy F1-es csapat nem így működik. A pilóta csak egy része, egy nagyon fontos része a csapatnak, de egyedül, mérnökök és szerelők nélkül semmire sem menne, mert nem lenne alatta egy ütőképes autó. Én úgy vélem, hogy az nem egészséges dolog, ha egy pilóta ennyire dominál egy csapatot, mint azt Alonso teszi a Ferrarival. Minden tiszteletem a spanyolé, de ne felejtsük el, hogy eddigi két bajnoki címét a Renault-nál annak a Flavio Briatorénak a csapatfőnöksége alatt nyerte, akinél a Forma-1-ben egyetlen erősebb személyiség van: Bernie Ecclestone.
 
- Alonso dominanciáját egyértelműen Massa sínylette meg. A brazil képes lesz kibújni csapattársa árnyékából?
- Sajnos nagyon úgy tűnik, hogy Massában benne maradt a magyarországi baleset. Ő már nem szeret erről beszélni, amit az egész nemzetközi sajtó is respektál, de Felipe Massa már nem a régi. Alonsónak nagyon erős, domináns személyisége leblokkolja az arra hajlamosakat, és biztos vagyok benne, hogy Alonso személyiségbeli erőssége is hozzájárult ahhoz, hogy Massa idén egy picit halványabban teljesített és nem találta régi önmagát. Ráadásul nagyjából másfél éve úgy versenyez a Ferrarinál, hogy a sajtó folyamatosan azt találgatja, ki érkezik a helyére, miközben élő szerződése van - persze tudjuk, hogy megvannak a jogi és anyagi módjai egy ilyen szerződés felbontásának. Így aztán még nehezebb dolga van Massának, akiről tudjuk, hogy egy nagyon érzelmes pilóta, aki adott esetben elérzékenyül vagy idegessé válik. Fernando Alonso ebből a szempontból is kiforrottabb személyiség. Massa nem jó pókerarc, ami nagy hátrány, mert ha például a csapattárs - aki a legádázabb ellenfeled a Forma-1-ben, mivel elvileg ő megy ugyanazzal a technikával - csak egy kicsi gyengeséget is észlel rajtad, azonnal vert helyzetbe kerülsz. Én nem látok már többet Massában, és szerintem már sosem lesz olyan közel a vb-címhez, mint amikor 2008-ban egy hajszállal lemaradt róla.

- És Michael Schumacher lesz még valaha közel a világbajnoki győzelemhez?

- Ha bajnoki címet már nem is fog nyerni, biztos, hogy az ideinél jobb lesz. Már a szezon vége felé is mintha látszott volna némi javulás a teljesítményén, és szerintem az is látszódni fog jövőre, hogy azt a Mercedest már Schumacher hathatós közreműködésével fejlesztették. Szerintem nyolcszoros bajnok ugyan már nem lesz, de hogy látni fogjuk még Michael Schumachert a dobogón ünnepelni, abban biztos vagyok. 2011-ben szerintem a Rosberg elleni párharca is kiegyenlítettebb lesz.

- Nico Rosberget már többen is besorolták az örök tehetség kategóriájába, ehhez képest idén meglepően könnyedén elverte Schumachert.
- A világ legjobb dolga az, ami ezekben az években Nico Rosberggel történik. Ott van egy borzasztóan tehetséges, gyári csapatnál versenyző német pilóta, aki Michael Schumacher mellett tanulhat és leshet el trükköket. Rosberg van annyira érett és okos, hogy kihasználja ezt az időt a tanulásra és a fejlődésre. Már az óriási tapasztalat, hogy megosztják egymással a beállításokat. Ezer százalékig biztos vagyok abban, hogy Rosberg a következő 3-5 évben világbajnok lesz - úgyhogy ezt a cikket majd elővehetjük akkor, amikor valóban megszerzi a bajnoki címet.

- Az idei szezon azonban nem csak a nagycsapatokról szólt. Három újonc istálló is bemutatkozott, és bizony a nagyok nem mindig tolerálták botladozásaikat. Kellenek a kiscsapatok a Forma-1-be?

- Én elfogult vagyok a kiscsapatokkal szemben. Az autóversenyzés lélekben arról szól, hogy trélerrel kihúzod a versenyautót a pályára, felállítod a sátrat, bográcsban főzöl vagy grillezel valami húst, versenyzel egy jót, majd vasárnap délután hazahúzod a cuccot. Ezt az életérzést csak a kicsik tudják becsempészni a Forma-1-be, ezért szükség van rájuk. Frank Williams és Peter Sauber például ma is privát csapatokat üzemeltetnek, mindketten kis garázsokból indultak el annak idején, sőt, maga Bernie Ecclestone is így kezdte. Szerintem a mai, elprofisodott világban szükség van azokra a csapatokra is, amelyek a versenyzés öröméért csinálják ezt az egészet. Ezt az érzetet a nagy gyáraktól soha nem kapja meg a szurkoló, ezért kellenek a kicsik, miközben pontosan tudom, hogy a pályán mennyire zavaróak. De jó volt egy Sennát látni a mezőnyben, még ha sokszor a mezőny végén is. Jó volt ízlelgetni újra a Lotus nevét, és egy egész világ megismerte például Kobajasi Kamuit, aki szenzációs dolgokat művelt és félelemérzet nélkül előzött olyan helyeken, ahol elvileg nem lehet. Ráadásul én szeretek huszonnégy autót látni a rajtrácson, sőt, szeretnék harmincat látni, és szeretném azt, ha pénteken előkvalifikációk lennének, és aki nem tudja magát kvalifikálni az időmérőre, az menjen haza, mint a régi szép időkben. Tehát privátcsapatok igenis kellenek a Forma-1-be, nyilvánvalóan az ideinél jobb autókkal, kisebb különbségekkel, de biztos vagyok benne, hogy azok a csapatok, amelyek tudják folytatni, jövőre már gyorsabb autókkal fognak szerepelni, és nem lesznek ekkora hátrányban, mint idén.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.